Stephansdom, Bécs ( Vienna, Wien)
Ma este az osztrák főváros egyik ikonikus épületéről hoztam néhány fotót és egy kis ismertetőt 🙂 Egész évben rengetegen keresik fel a Stephansdómot Bécsben, turisták ezrei fotózzák ezt a templomot.
Kívülről impozáns látványt nyújt, tetejéről pedig csodás körpanoráma nyílik a városra. 🙂
A mai Dóm helyén egykor egy, a 12.. században épült román kori templom állt, melyet 1263-ban építettek át, ebből az időből maradt fent a nyugati főhomlokzat az Óriások Kapujával és a két Pogány-toronnyal. A templom nevét az Apostolok cselekedeteiben is megemlített első mártírról, Istvánról kapta.
1359-től kezdték el a templom gótikus átalakítását, bővítését. A déli torony, a Steffl 1433-ra érte el végleges magasságát, míg az északi torony jóval alacsonyabb, befejezetlennek tűnik. A legenda szerint ez a torony azért lett a Steffl-nél alacsonyabb, mert építtetője Hans Puchsbaum lepaktált az ördöggel a gyorsabb elkészülés reményében, azonban megszegte fogadalmát, így az ördög a mélybe taszította.
A XVI. század elején a templombelső kőfaragványait Anton Pilgram mester készítette. Az 1700-as években barokk berendezéssel gazdagodott a dóm. Ugyancsak a XVIII. században építették a katakombákat, a templomot körülvevő temető felszámolása miatt.
1945-ben, a háború utolsó napján tűzbe borult és óriási károkat szenvedett. A helyreállítást 1962-re fejezték be, de szinte a mai napig folyamatosan újítják fel a kőfaragványokat.
A dóm magyar vonatkozásai:
A székesegyház építőanyagát részben nyugat-magyarországi (ma már burgenlandi) bányákból, Fertőszéleskútról (Breitenbrunn) és Szentmargitbányáról (Sankt Margarethen) szállították. A dóm későgótikus, meredek, egészen 1945-ig piros-fehér-zöld színű tetőszerkezetét valószínűleg a Bécset megszálló Mátyás király fedette le: híres budai majolikagyártó műhelyéből hozhatták a mázas cserepeket.
A dóm északi (a főkaputól balra lévő) oldalán, kívül áll az az 1430 körüli, kőből faragott szószék, amelyről 1454-ben Kapisztrán János hirdetett kereszteshadjáratot a Magyarországot fenyegető törökök ellen. A szószék csak a XVIII. Század közepén került mai helyére, mindaddig a dómot övező temetőben, a Stephansfreitplatzon állt. A fölötte kifaragott barokk szoborcsoportot – Kapisztrán a hadjárat zászlajával a kezében török halotton tapos – 1737/38-ban készítette Johann Joseph Rössler, Franz von Roettiers tervei alapján.
A dómba lépve, a főbejárattól jobbra található a máriapócsi oltárkép, amely Szűz Máriát ábrázolja, bal karján a kis Jézussal. A kis táblakép Papp István alkotása 1676-ból. Miután 1696-ban Máriapócson többen és többször is könnyezni látták a képet, a következő évben I. Lipót kívánságára Bécsbe hozták, ahol – miután valamennyi bécsi templomban felállították – 1697 decemberétől a Szent István székesegyház főoltárát díszítette. A második világháború végén a dómban egyébként pótolhatatlan pusztulásokat okozó tűz és a tetőzet beomlása semmiféle kárt sem tett benne, s 1948 decemberétől áll mai helyén.Kilátó
Érdemes felkapaszkodni a bécsiek által „Steffl”-nek becézett déli 136,44 méter magas toronyba. 343 lépcsőt megmászva eljutunk a 68 magasan fekvő toronyőr-szobába, ahonnan káprázatos kilátás nyílik Bécsre.
Katakombák
A torony alatt lépcsősor vezet a mélybe, katakombák szerteágazó folyosói vezetik a borzongó látogatót: a császári kriptában a Habsburgok belső szerveit tartalmazó urnákat helyezték el.Chorglöck: a dóm legöregebb harangjaValószínűleg Konrad von München harangöntő mester készítette az 1276-os bécsi tűzvész utáni években az osztrák főváros egyik jelképének számító Stephansdom legkisebb harangját, a Chorglöcklt, amely egészen 1942. március 16-ig szolgált a székesegyház északi részén lévő toronyban. Ekkor azonban be kellett szolgáltatni, hogy a náci hadiipar fegyvert gyárthasson belőle.Mivel a harangokat a koruk szerinti sorrendben használták fel, a középkorból származó Chorglöckl elkerülte a beolvasztást, és 1946-ban visszavitték a Stephansdomba. Akkoriban azonban az újjáépítésre koncentráltak, így a harangot egyszerűen csak letették a székesegyház legismertebb harangja, a Pummerin lábához. Ráadásul időközben elveszett a harangnyelve is, így azóta némán állt ott. Nemrégiben azonban az északi torony harangfülkéjének egy falrésében rábukkantak a csaknem 800 éves Chorglöckl harangnyelvére. A 62 centiméter átmérőjű, 212 kilós Chorglöcklnek – főleg a korához és a történetéhez képest – különösen tiszta a hangja, és gyönyörű a visszhangja.